Gorilla és a Fehérkező gibbon

Gorilla

Előfordulás: Közép- és Nyugat-Afrika
Testtömeg: a hímek 140-275 kg, a nőstények: 60-100 kg
Testhossz: 140-185 kg
Tápláléka: tisztán növényevő, elsősorban levelek, gyökerek, gumók.
Szaporodás: a nőstény 251-289 napos vemhesség után 1, ritkán 2 kölyköt hoz világra.
Élettartam: kb. 25-40 év, fogságban több, mint 47 év


A gorilla a legnagyobb termetű főemlős. Két alfaja a kisebb, Nyugat-Afrikában élő síkvidéki (Gorilla gorilla gorilla) és a nagyobb, hosszabb szőrű, Közép-Afrikában honos hegyvidéki (Gorilla gorilla beringei). Bár a megzavart és fenyegetően pózoló gorillahím félelmetes látványt tud nyújtani, a gorillák alapvetően békés természetű és félénk állatok. Színük fekete, az idősebb hímek háta ezüstös árnyalatú.


A gorillák az esőerdők, hegyi köderdők talajszintjén élnek, csak a kisebb méretű nőstények és a fiatalok másznak fára. Akár 4000 méter magasságig is felhúzódnak. Előszeretettel tartózkodnak az emberi települések és megművelt területek közelében kiírtott esőerdők helyén növő bozótosban, mivel ott a sűrűbb aljnövényzetben több táplálékra lelnek. Természetes ellenségük nincsen, a fiatalokra a krokodilok és a párducok jelentenek csak veszélyt.
A nap legnagyob részét táplálkozással és pihenéssel töltik. Szemben a csimpánzokkal nem vadásznak, elsősorban faleveleket, fekérget, rügyeket és gyökereket esznek. Állati eredetű táplálékot a természetben nem fogyasztanak.
A gorillák kisebb családi közösségekben élnek, amelyeket egy idősebb, ezüstös hátú hím vezet és védelmez. Szemben a hímekkel, a nőstények között nincs szigorú hierarchikus kapcsolat. A hímek között vannak, akik magányosan vándorolnak és csak időszakosan csatlakoznak egy-egy csapathoz. Csakúgy, mint a többi főemlősnél, ahol a hímek dominánsabbak, náluk is megfigyelték a kölyökgyilkosságot. Ennek szerepe ugyanaz, mint más állatoknál, a nőstényt megszerző új hím öli meg elődje kölykét, hogy a nőstény mielőbb újra fogamzóképes állapotba jusson. A gorillák között jóval kevesebbet kurkásszák egymást, mint más majmok.
A megszületett kölykök 2-4 éves korukig szopnak, ivaréretté 7 éves korukban válnak.
Fejlett kommunikációs képességgel rendelkeznek. Egy kaliforniai állatkertben élő "Koko" nevű nősténnyel 600 ASL (süketnéma jelbeszéd) jelet tanítottak meg. A megfigyelések tanúsága szerint Kokó valódi nyelvként használta ezeket. Nemcsak érzelmeit tudta kifejezni, hanem saját maga is alkotott új jeleket. Mindez és más hasonló kísérletek az emberszabásúak közötti fejlett kommunikációs kapcsolatrendszer létét támasztja alá.

A gorillák száma aggasztóan alacsony. Becslések szerint a hegyvidéki alfajból kb. 400 élt az 1980-as években. Azóta a helyzet a polgárháborús zűrzavarban csak rosszabodott.

Fehérkezű gibbon

Előfordulás: Maláj-félsziget, Thaiföld és Szumátra északi része
Testtömeg: 5-6 kg
Testhossz: 44-46 cm
Tápláléka: főleg gyümölcs, kevés levél
Szaporodás: a nőstény 210 napos vemhesség után 1, ritkán 2 kölyköt hoz világra.
Élettartam: kb. 25 év




A gibbonok az emberszabásúak (Pongidae) után az ember legközelebbi rokonai, amelyekkel közösen a Hominoidea öregcsaládhoz tartozik. Az emberhez való nagyfokú hasonlóságuk miatt régen kis emberszabásúaknak tartották őket. Az esőerdei életmódhoz való alkalmazkodás számos olyan anatómiai és viselkedésbeli tulajdonság kialakulásával járt, amelyek egyedülállóvá teszik a főemlősök között.
A régészek számos, 15-33 millió éves koponyatöredéket és fogat találtak Afrikától (Aelopithecus, Micropithecus) Európán át (Pliopithecus) Kínáig (Dionysopithecus), amelyeket felépítésük alapján ősgibbon maradványnak tartottak/tartanak. Azonban a perdöntőnek számító végtagleletek hiányoznak, így ezen ősmajmok besorolása kétséges. Az újabb molekuláris biológiai vizsgálatok szerint a Hylobatidae család valahol a Pongidae és a Hominidae család szétválása előtt vált külön, kb.10 millió éve. Bár a családon belül korán megindulhatott a differenciálódás, a hasonló életmód miatt mégis elég csekélyek az egyes nemzetségek közötti különbségek.

Talán a legakrobatikusabb főemlősök, minden egyes porcikájukkal a fákon való élethez alkalmazkodtak. A többi majomtól eltérően nincsen ülőgumójuk. Szőrzetük sokkal tömöttebb, mint a többi főemlősé. Feltűnően hosszú karjai vannak, a kar- és testhossz hányadosa 2,6 is lehet (az embernél ez az érték csupán 1,48). Függeszkedve, lábaikat nem is használva haladnak ágról ágra, akár 8-10 méteres "repüléseket" is közbeiktatva. Bár viszonylag lábai is hosszúak, és látszólag az emberhez hasonlóan jár földön, igazából nem lép, hanem ugrál.
Agyuk anatómiai fejlettsége magas intelligenciára utal, bár az emberszabásúaktól eltérően erre vonatkozólag kevés adat áll rendelkezésre.

A gibbonok életre szóló és szigorú monogám párkapcsolatban élnek. A fiatalok 6-7 éves korukban válnak ivaréretté, ekkor az azonos nemű szülők egyre agresszívebbek lesznek irányukban, míg az ifjú gibbonok el nem hagyják családjukat és elkezdenek párt keresni maguknak. Hosszú ideig válogatnak, de ha egyszer már választottak, az a kapcsolat egy életre szól.
A párok változó, pár négyzetkilométertől a több hektáros méretűig terjedő nagyságú territóriumokon élnek. Ezen területeket hevesen védik, elsősorban a hímek. Ez lehet az oka annak, hogy a vadászok áldozatául is hímek gyakrabban válnak. A családok jellegzetes és igen erős hanggal kommunikálnak egymással. Elsősorban hajnalban és késő délután zendítenek rá egyedülálló énekükre. Gyakran a hím és a nőstény valóságos duettet énekel, az összhangzás annál jobb, minél régebb óta vannak együtt. Egyes dallamok öröklődnek, mint azt hibridvizsgálatokkal is kimutatták.
A gibbonok létét elsősorban az élőhelyük pusztulása veszélyezteti. A kultúrterületek növekedésével az összefüggő esőerdőkből szigetek jönnek létre, amik instabillá teszik a gibbon populációkat.